Írta: Deák István

Bevezető gondolatok

A Wallisi-Alpok 4000 méteres hófödte csúcskoronájának egyik legszebb ékköve a Weisshorn. A csúcs jellegzetes piramisa messziről szemlélve is kiemelkedik. Az átlagemberek - bár a hegy szomszédját, a Matterhornt ismerik - kevesen hallottak a "Fehér csúcsról", de hegymászó körökben már más a helyzet. E gyönyörű hegy sokak számára bakancslistán szerepel, nem véletlenül. Az elegáns, havas tetejű háromszög nemcsak egyszerűen gyönyörű, hanem egy olyan alpesi mászócél, melynek még normál útvonala – a K-gerinc – is összetettségével és változatosságával állít kihívást elénk. A csúcs eléréséhez valóban szükség lesz rutinunkra és állóképességünkre sziklán és meredek havon egyaránt, mindemelett nagyon jól jön, ha rendelkezünk a „hegyi nyomolvasás" képességével is, mert az út vonalvezetése nem egyszerű. Ráadásul az eltévedés szempontjából leginkább problémás szakaszokat még sötétben, fejlámpa fényénél kell teljesíteni. Mindezek mellett - részben pedig pont ezért - a hegy egy felejthetetlen mászóélménnyel tud megajándékozni. Külön érdekes, hogy 1861-ben a mostani normál úton történt az első megmászás, így egy kis képzelőerővel bele tudjuk élni magunkat a felfedezők helyébe.

(Monte Disgrazia /3678 m/, Piz Bernina /4049 m/) – Biancograt mászás 

(2020. augusztus 16-23.)

Írta: Gránicz János és Deák István

István:

Lassan másfél hete annak, hogy Gránicz János barátommal a Biancograt tökéletes ívű hógerincén és sziklafelszőkésein át elértük a Piz Bernina csúcsát, de a mászás emléke és az élmények azóta is élénken jelen vannak. Különösebben rá sem kell hangolódnom, hogy megjelenjenek előttem a gerinc jellegzetes pontjai, egy-egy sziklatorony képe, felmászások, ereszkedések, alattunk a Bernina gleccserei és a tér, ami felett egyensúlyozunk a keskeny hógerincen. 

Csúcsmászás a hegy északnyugati falán

írta: Deák István

Vannak hegyek, melyek megmászása sok időre nyomot hagy bennünk. Számomra a Grand Combin is ilyen. A hegy 4314 méter magas, markánsan kiemelkedő tömbje először a Mont Blanc felé utazás közben, az olasz autópályáról hívta fel figyelmemet. Az első megjelenés markánssága a hegy mászásakor is jelen van: a menedékház megközelítése és főleg maga a csúcsmászás is komoly túra. A Combin tájképileg is csodálatos helyen fekszik: a Mont Blanc Csoport és Pennini Alpok között, így – főleg a hegy csúcsáról, ahonnan kitárul a teljes panoráma – csodálatos tájképi élményben lehet részünk.

2014-07-24, 13. nap lement az esőben és pizza

Hajnalban jégeső hangjára ébredek, látom, Roki is fönn van. Már két-három órája vihar van, de durván! Folyamatosan, másodpercenként többször villámlik, éjszakai világosság támadt. A közeli becsapások mennydörgése megrázza a talajt!

2014-07-23, 12. túranap, a csúcs

A reggeli készülődésünk kiegészült a csúcshoz szükségtelennek nyilvánított holmik elrejtésével.

2014-07-22, 11 túranap

A kempingben lévő kantinban, többnyire csak szeszes italok, és gyári hulladékkaják voltak kaphatóak. Nem a mi szánk íze szerint készült, de őszintén, már a lelkünket eladtuk volna 1-2 friss sütiért, amit pár pehely könnyű csokis croissant testesített meg. Az Estos-völgyben indultunk, ahol tegnap pihentem. A patak fölött egy korábbi lavinából maradt, félig összedőlt hóhíd olvadozik, még romjaiban is látványos, fölötte kis mesterséges tóval. A völgy zöld legelője hosszan kígyózik egyre följebb, úgy 1500 m-en járhattunk, amikor kinyílt, és láthattuk több kilométeres hosszban a főgerincet. Ez egyúttal a Francia határ is, és 2800-3200 m-es csúcsokat hordozó lánchegység. Ettől délre több külön önálló hegység is található, teljes egészében Spanyol területen. Ilyen a miénk, a Posets is, de a leszavazott Perdido, és a legmagasabb csúcsú Aneto is. Szerencsére nem kellett Francia területre lépni. Egy réten népes csoport, látszik, hogy ott táboroztak. Itt halad a GR11 hosszútávú trekking út, ezért jók a jelzések, és az út is. A sárga S3 út leágazásánál vége a szép világnak, és a meredek hegyoldalon csak pár áfonyabokor nyújtott vigaszt azért az 500 méter szintkülönbségért, amit az Ibonet de Bastisilles, és a még magasabban lévő Ibones d’ Escarpinasa tavak eléréséért kellett megtennünk. Az erdőből kiérve igazán vad és hamisítatlan magashegyi környezetben találtuk magunkat, hófoltokkal, fűrészfogas csúcsokkal, kőfolyásokkal.

Előzmények, utazás, 9. túranap.

A 2014-es Egyesületi barlangász túrán Spanyolországban, a Cantabriai-kordillerákban töltöttük a 2 hét nagy részét. A végén átutaztunk jó 500 km-re a Központi-Pireneusokba, Benasque-ba. Ezért kezdődik a beszámoló a 9. naptól.

Szerző: Deák István 

Az Aiguille Verte a Keleti-Mont Blanc Csoport egyik legmarkánsabb tagja olyannyira, hogy a mellette levő Grande Rocheuse és az Aiguille du Jardin bár önálló „négyezres” csúcsként vannak nyilvántartva, sokkal inkább azt a benyomást keltik, hogy a Verte mellékcsúcsai.

Gaston Rebuffat a csúccsal kapcsolatban így fogalmaz (szabad fordításban): „Az Aiguille Verte megmászása az alpinistát hegymászóvá teszi.” Magam részéről egyetértek Rebuffat szavaival. A Verte nem egy alpesi hódomb, amit egy kis meredek gleccsertúrával és némi sziklamászással „bezsebelhetünk”.

A Dolomitok hegység sokunk nagy kedvence, évek óta terveztük, hogy közösen járjunk be új utakat ezek közt a szürreális, semmi másra nem hasonlító csúcsok között.

Téli Wildspitze (3770 m) mászás - avagy Wildspitze először, másodszor, harmadszor…

írta: Deák István